túlszárnyalnak a gondolatok .

  

Magamhoz veszem a kedvenc borom. Zenét kapcsolok. Kimegyek és leülök a fűbe. Kicsit fázom. Nézem a csillagokat, iszom a bort. Kiveszem egy szál cigi a dobozból és rágyújtok. Figyelek a zenére. Nem akarok gondolkodni. Pihenni akarok. Mámorosan megrészegülve aludni a fűben. A szabad ég alatt. Nem törődni a holnappal. Megtehetném mindezt? Nem. De nem is én teszem meg. Hanem az a valaki aki csak most tudott felszínre törni belőlem. Most amikor mindennek vége. Amikor minden összeomlik. Amikor már minden mindegy.
De ne aggódj, minden rendbe fog jönni. Minden. Folytatódni fognak az egysíkú napjaim. Újra átlagos leszek. Semmi izgalom, csak a megszokás. Ezt akarom? Nem! Nem akarom, de mit tehetnék? Fel kellett nőnöm és felelősséget kell vállalnom a tetteimért. Meg kell felelnem a környezetem elvárásainak. De most komolyan akarom én ezt? A francba is dehogy! Elegen basztak már át ahhoz, hogy rájöjjek nem kell megfelelnem senkinek. Szeressenek így vagy sehogy.
Mért történik mindez? De nem…nem akarok gondolkodni. Lassan elfogy a bor, már nem fázom. Még maradok egy kicsit, nézem a csillagokat. Próbálom megérteni miért…