Lényegtelen

                                                          h o p e !

" Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. "

 Néha csak olvasom az ilyen idézeteket és csak merengek azon, hogy miről is szól. Egyszerűen nem tudom felfogni. De van mikor első olvasásra rájövök, hogy mit is jelent. Van mikor utána egésznap ez jár a fejemben. Van mikor hallgatok rá mert kurvára nagy igazság van benne és csak segít rajtam. Van mikor kissé depresszív hajlamaim lesznek tőle de mégis olyan jó érzés. Van mikor csak sírni tudnék. Van mikor repdesek az örömtől. Változó, mint ahogyan a kedvem egyik percről a másikra vagy mint  az emberek aki szerencsére nem egyformák.